Az amatőr verselő pozitív életszemléletet hirdető munkái azt a szerzői ambíciót tükrözik, hogy rávilágítson, miképp válnak a köznapi apróságok vagy épp az egyetemes emberi gondolatok és érzések a lélekben belső fölismerésekké, rácsodálkozásokká. Túlzó tónusát, lelkesült hangját sokszor a kétség tompítja: „Valakinek álom, valakinek valóság, / S talán te tudod, hogy mi az igazság?” (Fény). Atika Péter versszakokba tördelt szövegeiben a mindenki számára ismerős motívumok rendszerint fogalmi nyelven jelennek meg. Témái sokszor erkölcsi kérdéseket vetnek föl (Ember, mint kígyó; Szíveddel nézd; Hazugság); más darabjai az élet nagy, ha tetszik, végső kérdéseit feszegetik (Születés és halál; Gyermeke vagy a Földnek; Puzzle; Kérdés), és többször vall a párkapcsolatról, a szerelemről (Csoda; Kéz; Tiltott szerelem).