A különleges a nyerő, az egyedit díjazzák, az általános és szabványosított pedig hasznos ugyan, de visszaszorul. Az átlagember átlagos életével a konformitás gyanújába keveredik, az új mércét az autentikus alanyok jelentik, eredeti érdeklődéssel és gondosan összeállított életrajzzal, miként az egyedi áruk és események, közösségek és városok is. A késő modern társadalmak az egyediséget ünneplik. A 2019-ben Leibniz-díjjal kitüntetett szociológus és kultúrteoretikus, Andreas Reckwitz azt a szingularizációs folyamatot vizsgálja, amely a 21. század elején zajlik a gazdaságban, a munka világában, a digitális technológiában, az életmódban és a politikában. A modernitás elméletét továbbfejlesztve megmutatja, hogy ez a folyamat milyen szorosan összefonódik a társadalom kulturális átalakulásával, milyen ellentmondásos dinamikával tűnik ki, és mik a hátrányai. A szingularitások társadalma ugyanis nemcsak ragyogó győzteseket ismer, hanem saját egyenlőtlenségeit, paradoxonjait és veszteseit is előállítja. „Ha meg szeretnénk tudni, milyen világban élünk, forduljunk Reckwitzhez” – írják joggal az utóbbi évtized egyik leginspirálóbb, egyúttal sokat vitatott társadalomelméleti szerzőjéről.