A világszerte ismert és népszerű orosz író fiktív történelmi regényének folytatása a középkor tépelődő és misztikus hangulatát, a hierarchikus társadalmi berendezkedésen nyugvó mikrokozmoszt, illetve a földi és égi dolgokra folyamatosan reflektáló krónikásokat állítja előtérbe. Vodolazkin regénye mélyen emberi és mélyen európai: miközben visszatér a gyökerekhez (az európai regény alapjaihoz, a narratíva hitelességének és a valóságot érintő mimetikus kapcsolatának kérdéséhez), nem kisebb problémakört vázol fel, mint a történelmi megismerés mikéntjét és korlátait. A létbe vetett ember(iség) hogyan képes térrel és idővel, az egyén és a közösség szerepével, a történelem színpadán megvalósuló felléptével valamit is kezdeni. A krónika egy fiktív ország történetét követi végig. A buzgó szerzetesek pillantása az eget fürkészi, de a Mindenható kutatása közben nem feledkeznek meg arról sem, hogy a teremtett világ csodájaként az emberi eseményeket, a fejedelmek és uralkodók tetteit is rögzítsék.