A szexuális forradalom szabadságot, egyenlőséget és örömöt ígért: hogy mit kaptunk cserébe, arról „nem szabad” őszintén beszélni, pedig valójában szemmel látható – Louise Perry ebben a kötetben bravúros ellenpontozásokkal és gondosan válogatott forrásanyaggal, tabuk nélkül közelít a témához. Azokról a paradoxonokról ír, amelyeket nem látunk, vagy nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni. Egyre több pornót nézünk – egyre kevesebb szexuális aktivitást mutatunk. Úgy üdvözöljük a szexualitás varázstalanítását, hogy magunk sem vagyunk meggyőződve róla. Az erőszakos szex romantizálódik, ez pedig teret ad annak, hogy a visszaélések büntetlenül maradjanak. Szentesítjük a beleegyezés aktusát, de nem határozzuk meg annak kereteit. Perry könyve nemcsak a szexuális forradalom örökségét kérdőjelezi meg, hanem segít megérteni a feminizmuson belüli ellentmondásokat is. Egyszerű, világos érvelése nem illeszkedik egyetlen politikai tábor logikájába sem – épp ezért képes valódi kérdéseket feltenni. Olyanokat, amelyeket gyakran a saját meggyőződéseinktől nem látunk. Louise Perry (1992) brit újságíró, a New Statesman rovatvezetője. Antropológia szakon végzett, fő témája a nők társadalmi helyzete. Évekig dolgozott egy nemi erőszakkal foglalkozó krízisközpontban, az ott szerzett tapasztalatait első könyvében, A szexuális forradalom kritikájában (2022) írta meg, amely bestseller lett az Egyesült Királyságban.