A szégyen az egyik alapvető, önértékeléshez kapcsolódó érzelem – mégis talán erről beszélünk a legnehezebben. Elrejthet, elnémíthat és elszigetelhet, miközben átélője éppen társas elfogadásra és elismerésre vágyik. Mitől válik valami szégyellnivalóvá – és ki mondja meg, hogy mit kell szégyellnünk? Hogyan változtatja meg a közösségi média, a folyamatos láthatóság és az állandó összehasonlítás a szégyen tapasztalatát? Mit kezdünk a betegség, a trauma, a szegénység, a másság, a szexualitás vagy a társadalmi kirekesztés szégyenével? Létezhet-e a szégyennek olyan formája, amely nem elválaszt, hanem önmagunk és mások jobb megértéséhez vezet? A kötet tanulmányai ezeket a kérdéseket filozófiai, pszichoanalitikus, történeti, kulturális, klinikai és pszichoterápiás nézőpontokból járják körül. Nem egyetlen magyarázatot kínálnak, hanem egymással párbeszédbe lépő, olykor egymást kihívó perspektívákat, amelyek együttesen közelebb visznek annak megértéséhez, hogyan alakítja a szégyen az egyéni életet, a kapcsolatainkat és a társadalmat, amelyben élünk.