Jelen monográfia a közbeszédben gyakran előforduló és a politikatudományban is kurrens szakértői kormány témáját ismerteti meg az olvasóval, hazai és nemzetközi kontextusban egyaránt, elsősorban az Európai Unió tagállamaiban alakult technokrata profilú kabinetek vizsgálatán keresztül. Technokrata kormány válsághelyzetben jön létre, amikor a választói felhatalmazással rendelkező pártok úgy döntenek, hogy a krízis kezelését szolgáló, ám politikai szempontból kockázatos intézkedések végrehajtását, ezáltal a kormányzás felelősségét pártonkívüli szakértőkre (technokratákra) hárítják át, hogy mérsékeljék azok várható politikai költségeit, elkerülni igyekezve azok miatt a választáson bekövetkező elszámoltatást. A technokrata kabinet ennek következtében – átmenetileg – autonómmá válik a válságkezelés és a kormányzati döntéshozatal során. A felelősségáthárítás mechanizmusa viszont legitimációs anomáliát jelez, és felveti a pártpolitikusok és a technokraták szerepének kérdését a pártelvű képviseleti demokráciában. Ott ugyanis a szavazói igényekrevaló fogékonyságon, a felelős magatartáson, illetve a választáson történő elszámoltathatóságon alapulhat a kormányzás, egy pártonkívüli szakértők alkotta testület pedig nem tud megfelelni mindezen feltételeknek. A kötet a szakértői kormány fogalmi komplexitásának kibontására törekszik a technokrata kabinetekre vonatkozó demokráciaelméleti problémák fejtegetése, az egyes kormányok (pártkormány, menedzserkormány, technokrata kormány) ideáltípusainak felvázolása, a technokrata kabinetek tipizálása és a genezisüket meghatározó tényezők azonosítása mellett. A technokrata kormányzás gyakorlatával ugyancsak számot vet, és a technokrata miniszterelnökök politikai utóéletét is nyomon követi azon kérdés megválaszolása céljából, hogy a technokrata imázs és kormányzás a pártpolitikusok és a pártkormányzás alternatíváiként értékelhetők-e.