Mára számos – korábban nem ismert – betegséget tudnak diagnosztizálni és sikeresen kezelni azok közül, amelyek gyermekkorban jelentkeznek. Amíg csak néhány évtizede is elintézte annyival az óvónő vagy a pedagógus, hogy rossz vagy kezelhetetlen a gyerek, esetleg valamilyen gyógyszert is adtak neki, mára a fejlesztőpedagógusok, gyermekpszichológusok és más szakemberek jelentős eredményeket értek el, s lassan a társadalom is másként ítéli meg azokat a gyerekeket, akik „nem normálisak”. A jelen kötet tovább differenciálja a képet, ugyanis gyakran megesik, hogy hormonális vagy szociokulturális problémákat keresnek ott, ahol valószínűleg az idegrendszer megrekedtéségéről van szó, vagyis csecsemő- vagy kisgyermekkori reflexek nem változtak meg, nem olvadtak be vagy szűntek meg, így gátat szabtak a további természetes fejlődésnek.