Az argentin szerző irodalmi jelentőségét csak halála után ismerték el, mára azonban Jorge Baron Biza korszakos regényét számos nyelvre lefordítva élvezheti a közönség. A magyar fordítás Miklós Laurának köszönhető; a kötet a Sonora Kiadó gondozásában jelent meg. A történet egy húszas éveiben járó narrátor szólamán keresztül beszéli el egy család darabokra hullását: a sokadig válóperbe belefáradt és megőrült apa és férj végül sósavat önt felesége arcára. Eredetileg a szemeit akarta kimaratni, hogy ő legyen az utolsó, akit még láthat. Arón ezután lakására rohant és biztos kézzel véget vetett életének. A regény a tárgyalás és a gyilkossági kísérlet során is jelen lévő fiú szemszögéből meséli el az eseményeket. A kórházba jutás pokoljárását, majd a kezelések végeláthatatlan folyamatát. Az elhalt szöveteket, az arc jelentős részét fokról fokra kellett az orvosoknak eltávolítania, hogy majd hónapokkal később elkezdhessék a rekonstrukciós műtétek sorát. A regény naturalista és expresszív képekkel festi meg a halódó arc, az elhalt és újraéledő hús látványát, miközben a narrátor az alkoholmámornak köszönhetően asszociatív módon, korlátok nélkül utazik vissza emlékeibe. Felidézi apja, Arón és anyja, Eligia viharos kapcsolatát, akik a huszadik század első felében komoly ellenzéki politikusokként több alkalommal is a hatalom célkeresztjében találták magukat.