Miután házasságuk végleg megromlik, Eligia úgy dönt, elhagyja férjét, Arónt. A férfi azonban nem hajlandó elfogadni a visszautasítást. A válási tárgyalás végén bosszúból kénsavat önt a nő arcába, majd nem sokkal később véget vet saját életének. A történet elbeszélője a pár fia, Mario, aki nemcsak tanúja lesz apja brutális tettének, de a támadás után anyja legfontosabb támaszává válik. A rehabilitáció során Argentinától Olaszországig együtt járják a klinikákat, és ahogy Eligia teste fájdalmas átalakuláson megy keresztül, úgy a fiú törékeny identitásának mélységei is feltárulnak: a legbelsőbb félelmei, az apjához fűződő ellentmondásos érzései, a megbocsátás és a feldolgozás iránti vágyai. Jorge Barón Biza saját családjának tragikus sorsán keresztül megrázó őszinteséggel ábrázolja a szeretet és gyűlölet összefonódását, a hatalomgyakorlás mechanizmusait, a szülői döntésekből származó, kényszerűen örökölt terheket. A sivatag és a magja a huszadik század végi argentin irodalom egyik nagy hatású, ünnepelt alkotása. Dermesztően realista, mégis rendkívül érzékeny, meditatív hatású regény.