Strobl Alajos (1856–1926) a magyar historizmus és szecesszió korszakának egyik legjelentősebb szobrásza volt, aki monumentális köztéri alkotásaival és finom portrészobraival egyaránt maradandót alkotott. Tanulmányait Bécsben végezte, majd a budapesti Mintarajziskola – későbbi Képzőművészeti Főiskola – tanáraként több nemzedék szobrászainak mestere lett, miközben olyan ikonikus műveket készített, mint az Operaház előtt álló Liszt Ferenc-szobor vagy a budai Mátyás-kút. Munkásságát a magas fokú technikai tudás, a plasztikai érzékenység és a történelmi személyiségek, illetve a magyar kulturális emlékezet iránti elkötelezettség tette a 19–20. század fordulójának meghatározó magyar művészeti teljesítményévé. A Holnap Kiadó gondozásában megjelent kötet arra vállalkozik, hogy átfogó képet nyújtson a szobrászat története, s úgy általában a magyar művészet- és művelődéstörténet iránt érdeklődő olvasók számára, melyből Strobl Alajos művészetének ismertetésén keresztül a 19. századi végi, valamint a 20. század első évtizedeit meghatározó magyar elitkultúra és társadalom részleteiben válik megismerhetővé. Strobl Alajos több száz műve meghatározza, milyen arculatot mutatnak a magyar városok reprezentatív terei: köztéri szobrok, a társadalmi elit vagy az uralkodócsalád tagjainak büsztjei, történelmi témájú szobrai, esetleg híresebb kortársakat ábrázoló szobrai szinte az összes jelentősebb településen helyet kaptak, de elsősorban mégis a világvárossá váló Budapest profitált sokat a mester tevékenységéből. A kötet amellett, hogy elemezve bemutatja az egyes alkotásokat, azokat kontextusba is helyezi a visszaemlékezések, naplók, újságcikkek, valamint a hagyatékból előkerült fotók alapján. Emellett az elismert szobrász mellett a mindig bohém Strobl emberi portréjára is vethetünk egy pillantást, aki ki nem hagyott volna egy álarcosbált, komolyabb társadalmi összejövetelt, s aki szülői házából Mátyás-korabeli műtermet alakít ki.