Túrós András könyve belülről, egy egykori rendőri vezető nézőpontjából mutatja be a magyar rendőrség helyzetét és átalakulását a rendszerváltozás éveiben. A szerző több évtizedet töltött rendőri szolgálatban, 1989-ben belügyminiszter-helyettessé és országos rendőrfőkapitánnyá nevezték ki, ezért az eseményeket nemcsak kutatóként, hanem a korabeli döntések egyik résztvevőjeként is vizsgálja. A munka a pártállami rendőrség szervezeti és jogi hátteréből indul ki, bemutatva az MSZMP közvetlen irányítását, az állambiztonság és a közbiztonsági rendőrség viszonyát, valamint azt a szervezeti örökséget, amellyel az intézménynek az 1980-as évek végén szembe kellett néznie. Részletesen tárgyalja az 1988–1990 közötti átmenetet, amikor a növekvő bűnözés, az új típusú bűncselekmények, a sajtószabadság és a korábban ismeretlen méretű tömegdemonstrációk egyszerre állították új feladatok elé a testületet, miközben annak politikai szerepét is alapvetően újra kellett gondolni. Túrós értelmezésében a rendőrségi rendszerváltozás három fő feladat köré szerveződött: a testület átvezetése az új politikai rendszerbe, a Belügyminisztérium irányítási struktúrájának átalakítása, valamint a demokratikus működéshez szükséges új jogi keretek megteremtése.