A nyelvész és művelődéstörténész szerző arra vállalkozott, hogy egybegyűjti a tizenkilencedik századi diákélet korabeli kifejezéseit, ízelítőt kínálva így a korabeli szlengből. Kiindulópontként Dobos Károly diáknyelvi szótárát használta; annak kilencszáz címszót tartalmazó anyagát bővített éppen ezer további tétellel, amelyeket a kor helyesírásának megfelelően ad közre, az értelmezést segítő magyarázatokkal, jelentés- és szinonimamutatóval. A diáknyelv nemcsak az iskola kisvilágát tükrözi vissza, de kiterjedt "a hétköznapi élet tágabb körére, a diákok mindennapi ténykedéseire", de még ezen túl is. Így tudhatjuk meg a kötete lapozgatva, hogy akkoriban a "szarka" cisztercita pap volt, a "kis mózes" a stréber, a "dumicza" a focilabda, az "oldalborda" a padtársa, a "nyakli" pedig az arcra mért kiadós pofon.