A szép kiállítású, színvonalas kötet szerzőpárosa a reformkori művészet – közelebbről az uralkodó bidermeier és a mellette jelen lévő klasszicizáló és romantikus irányzatok – sokszínű törekvéseit tárgyalja. Ennek az 1825-től 1848-ig terjedő időszaknak fő jellemzője, hogy a képzőművészetben új témák, új műfajok bukkannak fel, melyek egyszersmind új látásmódot is hoztak: a hétköznapi ember és környezete került a középpontba, stilárisan pedig szépítő és idealizáló mértékletesség, bensőségesség uralta a létrejött alkotásokat. Ennek a csendes, egyszerűségében megkapó, átélhető és szerethető festészetnek a változatosságát mutatják be a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria művészettörténészei: Radványi Orsolya és Prágai Adrienn, a budavári galéria festészeti osztályának muzeulógusai, kurátorai.