A szerző kötetében amellett érvel, hogy Lukács 1910-es években formálódó, és az évtized végére alakot öltő politikai filozófiája volt az, amely politikai elköteleződését meghatározta. Ez a felfogás azonban élesen szembemegy a fősodrú Lukács-irodalom szemléletmódjával. Ez utóbbi ugyanis – ilyen vagy olyan előjellel – a politikai elköteleződést tekinti eredendőnek, s ebből vezeti le a politikai filozófiát (már ha Lukács esetében egyáltalán elismer bármifajta szisztematikus politikaelméleti teljesítményt). „Szerzőnk – az olvasónak föl kell figyelnie rá – nem tudományosan pontos, szárazan hűvös szakmonográfia megírására vállalkozott itt, nem egyszerűen filológiailag okadatolt, szenvtelen szövegelemzést kívánt végezni. Tárgyválasztása, a korai marxista Lukács politikafilozófiájának rekonstrukciója, saját politikai rokonszenveit is elárulja. A huszadik századi baloldali gondolkodás legnagyobbja, a modern baloldal számos teoretikus és politikai irányának legmélyebb inspirálója, a radikális antikapitalizmus diabolikusan zseniális gondolkodója: Budai számára észrevehetően nem csupán kutatásainak tárgya, hanem mintha éppen saját vonzalmai, a baloldali gondolkodás és a radikális antikapitalizmus rá gyakorolt hatása tennék érdekessé számára.” (Részlet Perecz László előszavából) A szerzőről Budai Gábor 1975-ben született Budapesten. Az ELTE-n végzett filozófia és politikaelmélet szakon. Doktori disszertációját Lukács György 1918/19-es politikai filozófiájáról írta. Tanított az Általános Vállalkozási Főiskolán, a Zsigmond Király Főiskolán, valamint az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán.