Még egy fegyelmezett vezérkari százados is - mint amilyen Leon Toulet - kissé ideges lesz, ha azt hallja, hogy ő minden idők legveszedelmesebb és legagyafúrtabb kémje. Idegessége érthető módon fokozódik, amikor ezért kis híján halálra ítélik. Ezután mi sem természetesebb, mint az, hogy nyugalmas, pihentető helyre vágyi, ahol végre be tudja bizonyítani ártatlanságát. Így kerül a légióba, ahol társai főleg matematikai rejtélyek megoldásával bíbelődnek. Valahányszor meghal közülük valaki, sokat sejtető arccal - mintegy vezényszóra - egy számot mormolnak maguk elé.