Hömpölygő humor sodorja az olvasót a Durrell-családdal egy dél-angliai piknikre, Esmeralda nevű autójukon. A kiránduláson természetesen minden megtörténik, ami nem kívánatos ilyenkor: zivataros időjárás, táborverés egy döglött ló tetemén és végül az autómatuzsálem defektje, amely a kirándulás központi problémájává emeli a hazatérést - azt, ami normális körülmények között csak a lezárása a hasonló vigalmaknak. Ugyanez a balsors teszi emlékezetessé a családnak a Cook-társaságnál lekötött háromnapos hajóútját is, amelyet a mama szervez ifjúságuk boldog színtereinek újrafelfedezése céljából. A népes társaság különlegessége és harciassága még a velencei Szent Márk tér holdvilágos nyugalmát is képes a visszájára fordítani - természetesen olyan kalandokkal, amelyek ugyan nem velünk esnek meg, de amelyeket mi is átéltünk olykor, csak nem láttuk ilyen kacagtatóan. Pontosan ez az a képessége Durrell írói talentumának, amely elragad bennünket, legyen bár szó Hovelack Ellis kilenckötetes szexlélektanáról vagy a Michelin-féle útikalauzok jellegzetes minősítési-rendszeréről. Durrell érdekfeszítő történetet kanyarít életünk bármilyen mindennapi aprósága köré, és megmosolyogtatja bosszúságainkat. A kötet utolsó elbeszélését olvasva új oldaláról ismerhetjük meg az írót. A bejárat című elbeszélés antikvár könyvkereskedőjének hagyatékaként lejegyzett kézírásos beszámoló az okkult tudományok világába kalauzolja az olvasót, egy olyan történet hátterével, amelyben nemcsak a dolgok titokzatos átértelmezése és egy túlvilági rend uralkodik, de Durrell fantáziájának határokat nem ismerő szárnyalása és stílusának meglepően fordulatos megnyilvánulása is. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"