A kitűnő költő, író, műfordító, esszéista utolsó regényét tartja kezében az olvasó. A párduc és a gödölye Ézsaiás könyvének bibliai példázatára épül: 'Együtt lakik majd akkor a farkas a báránnyal s a párduc együtt tanyázik a gödölyével'. Két embertípus, két magatartásforma bemutatásán keresztül két nyomasztó korszak természetrajza kristályosodik ki a műben. A 'párduc', Stoll Aurél ítélőbíró, a Horthy-korszakban és a személyi kultusz alatt egyaránt a hatalom manipulációjának megfelelően cselekszik. Látszólag erős egyéniség, de a lét határhelyzeteiben pilátusian, gyáván viselkedik, így csak a langyosok tipikus védekezésével mentheti magát, akiket 'kiköp emberlakta szájából az Úr': 'Parancsra cselekedtem'. Nem menti meg osztálytársa, Kende Pepi, a 'gödölye' feleségét és gyermekét a koncentrációs tábortól, később pedig vállalja egy kulák koncepciós per bábbírájának szerepét - mindenekelőtt félelemből. A bibliai igazság Kende Pepi sorsában nyilvánul meg. A kisember-életet vállaló vasúti tiszt karrierjét a felszabadulás előtt zsidó felesége, az 50-es években nyíltan kimutatott, mélyen keresztény humanizmus akadályozza meg. A regény egyik érzelmi-drámai csúcspontja a párduc és a gödölye párbeszéde, ahol kiderül, hogy az ügyefogyott kis vasutas hatalmasabb a bírónál, hiszen nincs félnivalója, mindig megőrizte tartását. Humanizmusát a szenvedések még tisztábbá lényegítették. De a szorongásaival, félelmeivel magára maradt 'párduc' számára is elhozza a keresztény humanista író a megváltás lehetőségét. Eljön hozzá a 'tisztakezű nemzedék' képviselője, a fiatal történész, újságíró, és hozzásegíti Stoll Aurélt, hogy világosan lássa saját szerepét. A számvetés számára is a régen áhított megtisztulást és nyugalmat jelenti. A kitűnő regény lélektani szempontból hitelesen megrajzolt alakokat, pattanásig feszült helyzeteket teremt a hagyományos és az analitikus regény sajátosan ötvözött eszközeivel, mostani kiadását is széles körben érdemes ajánlani.