Emanuele Coccia, a világhírű filozófus, művész és aktivista egy új bölcsészgeneráció tagja. A tudományos-egyetemi elefántcsonttoronyból kilépve gondolkodik, ír és kezdeményez művészeti projekteket mindannyiunkat érintő, egzisztenciális témákról. Ilyenek például a növényi, az állati és az emberi létezés közötti hasonlóságok és különbségek, a fenntarthatóság kérdései vagy a természethez való nem-modern viszonyulás lehetőségei. "A növények élete" egy személyes hangvételű filozófiai esszé, amely a filozófia és természetirodalom határterületeit járja be. Coccia ebben az írásában a földi élet paradigmáját a növényi életben fedezi fel, szerinte a növény testesíti meg a legelemibb kapcsolatot, amelyet az élet a világgal létesíthet. Ebből a látószögből tárgyalja a „világban-benne-lét” tapasztalatát, és vezet be vagy értelmez újra olyan fogalmakat, mint a „klíma”, az „atmoszféra”, a „lélek” vagy az „elmerülés”. A szerző szerint nem az állati, hanem a növényi létezés megértése vezethet el az emberi élet korszerű meghatározásához. A "Metamorfózisok" a növényi élet modelljellegét gondolja tovább már-már költői erudícióval, az átváltozás jelenségére összpontosítva. Coccia szerint a földi élet mindig és mindenhol egy és ugyanaz, de számtalan alakváltozatban, folyamatos alakváltásban létezik, mind az egyedek, mind a fajok szintjén, ennek megfelelően egyszerre az élőlények életidejének és a Föld történetének a távlatában. Ha ezt elfogadjuk, radikálisan újra kell értenünk mindent, amit eddig az emberről, a technikáról, az identitásról, az individualitásról vagy éppen a jövőről gondoltunk.