Emanuele Coccia kötete két egymásra épülő filozófiai esszét fog össze: A növények élete című művében a növényi létből kiindulva gondolja újra az ember és a világ kapcsolatát, a Metamorfózisokban pedig ezt a gondolatmenetet az átváltozás egyetemes tapasztalatára terjeszti ki. A növények élete kiindulópontja, hogy a növényeket a nyugati filozófiai gondolkodás sokáig háttérbe szorította, miközben a növényi élet alapvető szerepet játszik a teljes bioszisztémában. Coccia szerint a növény nem egyszerűen a természet egyik tárgya, hanem annak különleges modellje, ahogyan az élet kapcsolatba kerül a világgal.