Stílusában, hangulatában, szóhasználatában, dramaturgiai fordulataiban és csattanóiban, sajátos szimbólumrendszerében és humorában, üzenetében - egyszóval a maga teljességében elsősorban a székely, másodsorban, kibővítve spektrumot a magyar népmesevilágot idézi Belle Orsolya történetfüzére. Pedig a "néprajzos mesék" nem népmesék: költött történetek, nem a nép ajkán, hanem a szerző tollán születtek, s mindazok mellett, amit fent leírtunk róluk, a maguk közvetett módján, varázslatosan mesélnek a székely nép és Erdély, illetve a palócság géniuszáról. Az összeállításban helyet kapott tizenegy, két-három oldalnyi terjedelmű mesék egy-egy régióhoz kötődnek: három Kalotaszegről regél, a többi Torockóról, Székről, a Küküllő mentéről, Csángóföldről, Sárközről, Mezőkövesdről, Zselykről és Palócföldről. A míves történeteket - amelyek az Ünnepi Könyvhét alkalmából jelennek meg - Belle Orsolya igényes, a szöveghez simuló színes rajzai kísérik. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"