Az olasz szerző debütregénye a nőiség, s úgy általában az ember testi meghatározottságának izgalmas, kísérletező és tabudöntési vággyal áthatott krónikája. A történet mégis, ahogy a cím is egyértelművé teszi, a női testet, a nőiséget állítja a középpontba. Veronica Pacini könyvének főszereplője Erica, akit ötéves korától kísérhet el az olvasó. A kislány ugyanis ekkor tapasztalja meg első ízben, hogy teste, noha ő maga, mások által is (ki)használt entitás lehet, ami így a szégyen és a megaláztatás forrását rejtheti magában. A triviálisnak ható óvodai szituáció, mely során a kislány barátja becsúsztatja kezét a lány polója alá, mégis a szégyen megtapasztalásának ősképeként rögzül a lány tudatában, amitől a későbbiekben sem tud szabadulni. A későbbiekben a tinédzser, majd fiatal felnőtt Erica tapasztalatairól tudhatunk meg többet. A test, Pacini regényében a szégyen és a tárgyiasítás mellett a misztikum és az eksztázis lehetőségét is magában rejti, amit a keresztény szentek és vértanúk, a mártíromság koszorúját elnyerő áldozatok története tesz a lány számára még szemléletesebbé. Az eseményeket, valamint a lány családját és múltját az ő szemszögéből ismerhetjük meg.