Nép és nemzet, Nemzet és nép, A nép nemzete címeket viselik az Illyés Gyuláról szóló nagymonográfia egyes kötetei. Meglehet, vannak olyan olvasatok, amelyek játéknak tartják a címadást. Ez nincs így. Az első kötet (2021) a két háború közti pályaszakasz főbb hangsúlyait azokban a művekben (Puszták népe, Pusztulás, a Rend a romokban társadalmi tematikájú versei) láttatja, amelyek a „nép”, a parasztság évszázados elmaradottságát mutatják be, felrázva a nemzeti közvéleményt, ráirányítva a politika figyelmét is a társadalmi reformok szükségességére. A második kötet (2023) az életmű legösszetettebb és az életpálya legbonyolultabb szakasza kapcsán azokra az ikonikus művekre (Egy mondat a zsarnokságról, Bartók, Óda a törvényhozóhoz, Kegyenc, Különc), publicisztikai írásokra, naplójegyzetekre hívja fel a figyelmet, amelyek már nem a „nép” gazdasági és kulturális emancipációjának problémáit feszegetik, megoldást sürgetve, hanem a sztálinizmus és neosztálinizmus politikai rendszerében a nemzet attribútumainak (nemzeti függetlenség, nemzeti öntudat, nemzeti kultúra) sérelme ellen tiltakoznak, megóvásukat szorgalmazzák. A mostani, a harmadik könyv egy jelentősen megváltozott, minden torz vonása ellenére is konszolidálódó társadalmi viszonyrendszerben azt az alkotót állítja a középpontba, aki a nemzet költőjeként irodalmi és társadalmi tekintélyét az eltorzított nemzettudat tisztázása érdekében (Beatrice apródjai), a szellem szabadsága (Szellem és erőszak) és a magyar nemzeti kisebbségek védelmében (Tiszták, Válasz Herdernek és Adynak) veti latba. A szerző, N. Horváth Béla irodalomtörténész, a Pécsi Tudományegyetem professzora, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Az MTA és az NKA támogatásával