"…Szerencsésebb országokban megvannak azok a szakmai fórumok, amelyek nem a napi kritika hiányának kompenzálásaként működnek, hanem önálló szerepükből adódóan tölthetnek be fontos funkciót az adott ország színházi struktúrájának, trendjeinek és alakulásának a vizsgálatában… Olyan színházelméleti problémákat elemző tanulmányok jelennek meg, amelyek megpróbálják az adott színházi jelenséget időben és térben tágabb összefüggésekbe helyezni, és a különböző színházi folyamatok és tendenciák alapos elemzésére is vállalkoznak". A probléma felvetése egy hazai színházi életet és színházelméletet a boncasztalra dobó kötet bevezetőjében már sejteti, hogy Magyarország nem ilyen ország. A színikritikus, színháztörténész szerző jelen – immár második, aktualizált kiadásban megjelenő - tanulmánykötetébe foglalta az utóbbi tizennégy évben a témában megjelentett írásait, nyilatkozatait. Imre Zoltán véleménye szerint megfelelően működő színházkultúra kialakításához szükség van mind gyakorlatra, mind elméletre, mind pedig történetre. Megfelelő fórumok és intézmények, valamint a gyakorlat felől a reflektálás igényének hiányában ezek a dialógusok nem alakulhatnak ki. A bőséges jegyzetanyaggal (plusz ld. a kötetvégi terjedelmes hivatkozásjegyzéket) kiegészített írások olvastán szinte látszanak a hatalmas szélmalmok (Nemzeti Színház), de Imre Zoltán lándzsájával, metszőn fogó pennájával legalább megkezdte az ostromot a színházi életet teljes vertikumában és hosszmetszetében átfogó gondolkodás érdekében. A kötet végén a szerző külön kitér az aktualitásokra, így a hamarosan leköszönő Alföldi Róbert Nemzeti Színház-koncepcióját ért kritikákra, majd Zárszó helyett alternatívák cím alatt vázolja a nemzetiszínház-elképzelések legújabb külföldi trendjeit. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"