Endreffy Dániel az első verseskötetében a nagy formák és a nagy kérdések felé nyit – olvasható a könyv ajánlásában. A nagy formák a fiatal költő klasszicizáló formavilágát és kristálytiszta hangját jelentik, a nagy kérdések pedig az emberiség létproblémáit, amelyek két pólus között oszcillálnak: a világvégi látomások, az apokaliptikus képek, valamint a hazatalálás, a megbékélés élménye között. A nyitó vers azonnal ízelítőt ad e líra természetéből: „Apró fecskék vibrálnak a hajnali szélben. // Lerombolt város / az ég alja. // Utcák lángolnak. / Süvít a felejtés napja” (Lángok). Rendszerint egy szelíd természeti képből indul ki, majd erre üt rá a kataklizma, a pusztulás látványa, látomása.