A négy évszak a Füves könyv (201301???) előzménye és kiegészítője, afféle szellemi napló, amely 1938-ban jelent meg először, előhírnökeként a Füves könyvben megfogalmazott gondolatoknak. Márai életlátásából, stílusából eredően ezek a mindennapi élményekből, vagy éppen negatív eseményeiből leszűrt tapasztalások a naiv kíváncsiságtól hajtott megismerésen, a felfedezés örömén át kikristályosodva válnak a létezésről vallott gondolatainak kvintesszenciává. Nem valamiféle erkölcsi szabványgyűjteményt ad olvasói kezébe a szerző, hanem a megélt tapasztalás érzelmektől sem független összegzését. Márai pontosan tudja, hogy az élet hívságai, a gazdagság, a hatalom, az irigység és gonoszság, az agresszív indulatokká csomósodó negatív gondolatok csakis megvetésük által győzhetők le. Azt is pontosan tudja, hogy az eredendő bűn az "ha lusta, ernyedt vagy közömbös marad az író, mikor egy tollvonással, egy jelző vagy egy központozás cseréjével segíthetne a mondaton, erősebbé, igazabbá, emberibbé vagy hűségesebbé kovácsolhatna egy fordulatot... De néha lusta hozzá vagy fáradt, vagy cinikus. »Jó lesz így is!« - gondolja; s ír tovább. Ez a bűn, melyet író soha nem bocsát meg magának. Ez az eredendő bűn... »Jóra való restség«". Nos ennek a gondolatnak a szellemében bizton állítható, hogy Márai nem vétkezett, hiszen az év tizenkét hónapjának neveivel fejezetelt prózai epigrammái, olyan erkölcsi igényességről, és tökéletes stílusművészetről tanúskodnak, hogy az olvasó szinte szomjasan issza ezeket a kristálytiszta gondolatokat, amelyek - furcsa ellentmondás - az élet bár apró, de lényegi és sorsdöntő jelenségeiről szólnak. Kitűnő kötet, a legszélesebb körben érdemes ajánlani. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"