Ez a könyv huszonnyolc évnyi szisztematikusan építkező munka eredménye. A szépirodalmi narratíva elbeszélési módjával foglalkozik. Elméleti szempontból a strukturalista narratológiát elvető posztmodern narratívaelmélet utáni, a strukturalizmus maradandó eredményeit is újból befoglaló mai narratológiai vonulatot képviseli. Közelebbről, az utóbbi félévszázad két nagy fejleményére, a kulturális és a kognitív narratológiára összpontosít. Négyosztatú munka, amelynek egyik fele a kulturális, a másik a kognitív narratológia jegyében áll. Továbbá ezen belül mindkettő elméleti és műelemző részre tagolódik. Az elemzett művek, a szerző szakirányultságából következően, az amerikai és a magyar irodalomból vett példák. Korunk tematizációinak megfelelően hangsúlyosan jelenik meg bennük az öt nagy amerikai pánetnikum (az őshonos amerikai, az afroamerikai, a mexikói–amerikai vagy csikánó/a, az ázsiai–amerikai, az európai–amerikai ember) kulturális másságának a kulturális fősodorhoz való viszonya, a kultúraköziség kérdése. A narratológiai szakirodalom példahasználatának mindkét válfaját bemutatjuk. Egyrészt intenzív módszerrel: a kulturális narratológia főfejezet műelemző részében egyetlen Toni Morrison-regénnyel érzékeltetjük a Morrison-szöveg narrato-technikai közelítéssel kibontható, más elméletekkel felszínre hozhatatlan vonatkozásait. Másrészt, a kognitív narratológia főfejezet műelemző részében extenzív módszerrel, több regénnyel dolgozik, hogy az elméleti belátások széles körű érvényessége is érzékelhető legyen. Olyan munkát adunk az olvasó kezébe, mely gyakorlatorientált. Ez talán arra indítja őt, hogy az itt szereplő szempontok szerint is kérdezzen rá olvasmányaira. Így annak izgalmát is élvezni tudja a befogadás folyamatában, ahogyan a mű összerakja a narra¬tívát, felépíti a cselekvőket, beírja a kultúrát, közvetlenül érzékelteti, még inkább dramatizálja (esetleg elfedi) a mögöttes figurális gondolkodást. Nagyobb élmény lesz az irodalomóra vagy az egyéni olvasás, ha az olvasó – az itt bemutatott elméletek és műelemzési példák ösztönzésére és ezek segítségével – azon is elgondolkodik: hogyan generálja a kultúra az elbeszélést; utóbbi milyen eszközrendszerrel performálja előbbit; hogyan érhető tetten és milyen utakat jár be a műben a narrato-retorikai szándék, a cselekvői/narrátori kogníció.