Sumonyi Zoltán 2024-ben írt emlékező versfüzére gyászból született mű, hajdani szerelmét, eltávozott feleségét, élete párját, gyermekei anyját siratja el 58 verssel, azaz – mint a kötet alcímével mondja – Ötvennyolc könnycseppel. Az Előhanggal és Utóhanggal keretezett versfüzér tizenkét fejezetét az esztendő hónapjainak nevei jelzik, ám a versekben újra élt „történetek”, vagyis a fölidézett életepizódok nem követnek időrendet, a hónapok a megírás idejére vonatkoznak. A költő -- a lírában és prózában egyaránt bevált és sokatmondó dramaturgiával – régi fényképeket nézeget, ezek láttán támadnak föl éles elevenséggel az emlékei, és éli újra az akkori eseményeket, hangulatokat, látja az egykori látványokat, érzi újra a hajdani gondolatokat és érzéseket.