Az Anderesen-díjas David Almond egészen sajátos, csak rá jellemző, különleges stílusban ír. Szinte kizárólag a lecsupaszított valóságot mutatja be a maga egyszerűségében, rövid és lényegretörő párbeszédek kíséretében, oly módon, ahogyan a kamaszok kommunikálnak egymással. Felesleges „sallangok” nélküli, letisztult mondatokban tárja olvasói elé a történéseket. Mégis van ezekben a sorokban valami finom líraiság, „elrejtett”, meseszerű lebegés. A történet főszereplője a kamasz fiú, Davie, akit egy átlagos napon, amikor nem sok kedve van felkelni, az édesanyja szelíd erőszakossággal, azzal rángat ki a szobájából, hogy menjen ki mihamarabb „a szépséges világba, ami várja, ha kilép az ajtón, a napfénybe”. Davie pedig kilép, és az eseménytelenül kezdődő hétköznap, különös történések terepévé válik. Wilf Pew avval fogadja, hogy milyen gyönyörű a világ ezen a napsütéses délelőttön, amely vélhetően még számos csodát tartogat számukra. Majd megjelenik Davie haverja, Gosh Todd, aki valóra is váltja az ebbéli reményeket, amikor azt közli, hogy egy igazi hullát látott, mégpedig, Jimmy Killen vérbefagyott holttestét. A fiúk elmennek megnézni az áldozatot, majd értesítik a rendőrséget, akik intézkednek Jimmy testének sorsa felől. A fiúk közben kiderítik, csakis Zorro Craig lehetett a gyilkos, aki egy nő miatt szólalkozott össze Jimmy-vel. Davie elhatározza, hogy igazságot szolgáltat, felkeresi Zorrot és szemébe mondja, tudja, ő ölte meg Killent. Ezzel azonban nagyon nagy kockázatot vállal magára, mert Craig vészjósló tekintettel mered a srácra, és úgy tűnik, Davie is az áldozata lesz. Azt, hogy mi játszódik le eközben a fiú gondolataiban, érzékletesen írja le a szerző, és ennek során a reggelt még kamaszként köszöntő Davie, délutánra már „felnőtté érik”. Közben pedig az is kiderül, hogy Jimmy nem halt meg, csak egy nagy ütés kábította el, és amikor „feltámad” Zorro, elengedi Davie-t és boldogan „parolázik” a halottnak hitt Jimmyvel. A történet tizenkét éves kortól ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"