Az 1956-os forradalom képzőművészetének, vizuálisan rögzített képi világának nincs állandó helye, kiállítása Magyarországon, a művek többnyire csak közgyűjteményekben, alkalmi kiállításokon láthatók. A Sümegi György kötetében szereplő (egy híján) harminc tanulmány feltárja, hogy néhány kiemelkedő művésznek - Marc Chagall, Oskar Kokoschka, vagy a hazaiak közül Borsos Miklós, Ferenczy Béni, Kondor Béla, Lossonczy Tamás, Szőnyi István és az erdélyiek, Zsögödi Nagy Imre, az emigránsok, Ambrus Győző, Marosán Gyula, Rapaich Richárd és Szalay Lajos - a forradalom legfontosabb eseményeit, helyszíneit, szereplőit és emlékét idéző alkotásai közel hozhatják a felnövekvő nemzedékekhez az 1956-os forradalom szellemiségét és hagyatékát.