Cory Doctorow ismeretterjesztő könyvében a generatív mesterséges intelligencia körül kialakult gazdasági és társadalmi várakozásokat vizsgálja, és azt állítja, hogy az MI valódi jelentőségét nem önmagában a technológia képességei, hanem annak tulajdonviszonyai és felhasználási módjai határozzák meg. Ebből adódik, hogy Doctorow szakít a klasszikus felosztással, melyet az AI rajongói, valamint a másik oldalon a világvégét vizionáló hangadók képviselnek, és a mesterséges intelligencia kapitalista logikában betöltött piaci oldalát elemzi. A szerző elutasítja azt a technológiai determinizmust, amely az MI térnyerését elkerülhetetlen fejlődési folyamatként mutatja be, és hangsúlyozza, hogy a technológia alkalmazásának módja gazdasági, politikai és társadalmi döntések eredménye. Érvelésének központi metaforája a „kentaur”, vagyis a gép képességeivel kiegészített ember, akivel szemben a „fordított kentaur” olyan munkavállaló, akit a technológia nem segít, hanem a gép döntéseinek ellenőrzésére és kiszolgálására kényszerít. Doctorow szerint az MI ígéretesen használható például az orvostudományban, az adatelemzésben és a kreatív munkában, problémássá akkor válik, amikor a vállalatok elsősorban a költségcsökkentés és az emberi munka kiváltásának eszközeként alkalmazzák. A kötet ezért nem magát a mesterséges intelligenciát támadja, hanem azt az üzleti modellt, amely hatalmas befektetéseket vonz azzal az ígérettel, hogy a technológia rövidesen nagy tömegben teheti fölöslegessé a jól fizetett emberi munkaerőt. A szerző szerint az MI körüli túlzó várakozásokat részben maguk a technológiai vállalatok tartják fenn, mivel piaci értékük és további finanszírozásuk nagymértékben függ attól, sikerül-e meggyőzniük a befektetőket a közelgő technológiai forradalomról.