Az 1789-ben kirobbant francia forradalom volt az utolsó olyan forradalom, melynek előkészítésén még nem munkálkodtak „hivatásos forradalmárok”, mert ez a „foglalkozás” csak a franciaországi események során született meg. Bár előtte és vele egy időben is kirobbantak kisebb forradalmak, a francia forradalom volt az, amely rendkívül nagy hatást gyakorolt számos európai és Európán kívüli ország történelmére. A világ számára több mint száz éven át az 1789 és 1799 közötti franciaországi események jelentették „a” forradalmat, azt a lenyűgöző történelmi drámát, amelyet oly sokan próbáltak újra eljátszani, és amelynek megismétlődését legalább annyian igyekeztek megakadályozni. Petőfi „a világ új evangéliumának”, Madách „Isten szikrájának” nevezte. Ugyanakkor a francia forradalmárok kapcsolták össze elsőként a terror és a forradalom fogalmait, s ez a legtöbbet emlegetett „örökség”, amit hátrahagytak követőik számára. Tanulságairól, értelmezéseiről több mint kétszázharminc éve vitatkozunk, mert szélsőségesen ellentmondásos örökséget hagyott ránk, egyszerre biztosítva érveket, precedenseket és igazolásokat a szabadság és az elnyomás, a demokrácia és a totalitarizmus számára.