Az író, az 1920-as évek Provence-ának perzselő hőségében bontja ki, a feszültséggel teli, lassan áradó történetét, a művészet, az elnyomás, valamint az önfelszabadítás témáit helyezve fókuszba. 1957-ben, Londonban egy Ettie nevű nő a National Galleryben áll Edouard Tartuffe A lakoma című festménye előtt. Ez az egyetlen alkotás, amely túlélte a művész műtermét 1920-ban elpusztító tüzet – a nő pedig azért emlékszik erre, mert ő maga lobbantotta fel a lángot. 1920 nyarán Joseph Adelaide, a fiatal és ambiciózus újságíró egy provence-i udvarházba érkezik, mert szeretne cikket írni az itt élő festőművészről, Tartuffe-ról. Joseph megérkezésekor kiderül, a művésznek fogalma sem volt jöveteléről, mert a festő unokahúga, Ettie, aki a férfi titkárnőjeként, házvezetőnőjeként és mindeneseként szolgál, hívta oda az újságírót.