Az eredetileg 1929-ben bengáli nyelven megjelent mű egy jómódú, művelt kalkuttai családból származó nő történetét beszéli el, aki kamaszkorában elhagyja otthonát, majd végül prostituáltként kénytelen megteremteni megélhetését. A Manada, Maani Didi, Feroza Bibi és Miss Mukherjee neveket egyaránt használó elbeszélő gyerekkorától idézi fel életét, és az anyai szeretet hiányában, valamint az apjához fűződő egyre távolibb kapcsolatban is keresi későbbi sorsának magyarázatát. A történet szerint fiatalon beleszeret egy nős férfiba, akivel megszökik, ám kapcsolatuk nem hozza el a remélt boldogságot, sőt, épp ellenkezőleg, a kiszolgáltatottság, a szegénység, a betegségek és az elhagyatottság tapasztalatai fokozatosan a prostitúció világába sodorják. Idővel megtanul eligazodni ebben a közegben, ügyfelei között pedig a gyarmati Kalkutta tekintélyes ügyvédei, orvosai és más, magas társadalmi pozícióban lévő férfiak is megjelennek. Az egyes szám első személyben megszólaló narrátor élettörténete mellett részletesen beszámol a prostituáltak mindennapjairól, egymáshoz fűződő kapcsolatairól, a pénz és a szexualitás összefonódásáról, valamint azokról a stratégiákról, amelyekkel a nők igyekeztek boldogulni ebben a bizonytalan világban. Manada saját életének fordulatait folyamatos önvizsgálattal kíséri, a női oktatásról, a szexualitásról és sorstársairól megfogalmazott véleményei azonban gyakran maguk is őrzik az 1920-as évek konzervatív erkölcsi előfeltevéseit.