A köznyelvben „mohácsi vésznek” nevezett 1526. évi csatavesztés a magyar történelem egyik legismertebb eseménye, ugyanakkor az ütközet előzményeinek és következményeinek az évszázadok alatt számos torzító magyarázata született. Nagy-Luttenberger István testes monográfiája megalkotásakor kettős célt követett: egyrészt alapos és elemző hadtörténeti leírást adni a végzetes kimenetelű ütközetről, másrészt a témára rárakódott elnagyolt vagy téves narratívákat kiigazítani. E két célt úgy éri el, hogy a lehető legszélesebb kontextusban rekonstruálja a csata lefolyását, miközben fölrajzolja előzményeit és következményeit.