Szücs-Gáspár Borbála hatodik önálló kötete, a verseket és kisprózákat tartalmazó A Mindenség része okkal kapta ezt a címet, mert szerzője valamennyi versével a teljesség felé törekszik. Nem a mindenséget akarja megragadni, csak az emberi valóság egészének egy-egy részletét, de a tartalmi hitelesség és a szövegalkotás igényessége egyaránt azt a szerzői ambíciót tükrözi, hogy a lírai alany a mindenség közelébe akar férkőzni. Ha egyedül sétálva szemléli az alkonyati fényeket, akkor is az üdvözülést várja (Esti várakozás), ha lelke valaki más lelkének részévé válik, együtt él és hal vele (Ha lelked része lettem). Amikor álmatlanság gyötri, akkor is a mindenség vágya hajtja: „De én vagyok a nyugalom, / pihe a tört avarban, / a megbocsátó kegyelem / Kinyíló virradatban” (Álmatlanság).