Az erdélyi költő – mint minden költő – alkotómunkájának nyersanyaga az anyanyelv, Bágyi Bencze Jakab pedig nemcsak versírásra használja a magyar nyelvet, hanem annak múltját is vizsgálja. Pontosabban a nyelv értékmegőrző képessége érdekli; azt keresi, hogy a magyar nyelv régi szavaiból mire lehet következtetni a múltunkat illetően. Kis könyve két részre tagolódik. Az elsőben arra keres választ, kik a székelyek; Szádeczky Kardoss Lajos névhasználatával élve, honnét ered a „magyar nemzetnek egyik legkiválóbb törzse”. Úgy látja, hogy a székelység minden előzmény nélkül jelent meg a 12. századi írott forrásokban, mint a nyugati gyepű határvédő népe.