A neves angol író és pszichiáter könyvével kapcsolatban tanítványát, követőjét, Feldmár Andrást idézzük: "Laing ki merte mondani, hogy a pácienst a pszichiáter, a gyereket a családja, a diákot a tanárja, a szeretőt a párja mélyen befolyásolja. Senki sincs egyedül, aki szenved, a környezete miatt szenved. Egyszerűen és egyértelműen kijelentette, hogy nem a szenvedőt, hanem a környezetét kell megváltoztatni". Az 1989-ben elhunyt Ronald David Laing az antipszichiátria atyja volt, aki megkérdőjelezte a kézenfekvőnek tűnő tényt, hogy a hétköznapi emberek világa "normális", a skizofréniával élő személyeké pedig "nem normális". „Van-e jogunk betegként tekinteni arra, aki más, mint a többség?” - teszi fel a provokatív kérdést 1960-ban megjelent, nagy hatású első könyvében, A meghasadt énben. A mű nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a pszichiátria az elmúlt évtizedekben sokkal humánusabbá vált. Bemutatja, milyen okok állhatnak a skizofréniát jellemző gondolkodási és cselekvési módok hátterében, és belehelyezkedve egy skizofréniával élő személy világába, könnyebben megérthetjük az elsőre furcsának tűnő gondolatait és viselkedését. A pszichiáterek, pszichológusok, szociológusok és írók számára is inspirációt jelenthet, hogy a szerző nemcsak a mentális betegségeket övező tévhiteket oszlatja el, hanem a saját létezésünkkel kapcsolatos kérdéseink megválaszolásában is segít. A magyarul most először olvasható, rövid szerzői életrajzzal, szakirodalmi jegyzékkel, valamint név- és tárgymutatóval kiegészített kötetet korábbi kadásainak előszavai (a szerző és Anthony David tollából) és Feldmár András írása vezeti be. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"