Hideg téli táj: a tisztaság és a rideg szépség örök metaforája és léttapasztalata, amely oly sok költőt és írót megihletett már eddig is. A hó alatt szunnyadó, a tavasz lágy fuvallataira váró táj adja a témát és a keretet Oravecz Imre verseihez. A megfelelő nap című kötet szövegeit akár a téli táj lenyomataiként, sokatmondó képeslapjaiként is olvashatjuk, melyek örök egzisztenciális kérdések mellett a lírai én tűnődéseinek is mediális keretet biztosítanak. A kötet hat ciklusba rendezett versei (A tél kísérletei, Madárnapló, Est, Meglelt ölelés, Töredékpótlás, Hátramaradó kedveshez) méltó folytatásai Oravecz lírai életművének. A letisztult, purista formanyelvet kidolgozott költő a jelen kötetben is ezzel a látszólag dísztelen, a szavak zeneiségét csak ritkán kihasználó, de képi világát tekintve mégis magával ragadó versnyelv energiáit hozza mozgásba.