A magyarországi paraszti háztartásokban a 19. század második felében jelentek meg a füstmentes melegkonyhák. Az egyes vidékeken mászókéménynek nevezett konyhai alkotmány onnan kapta nevét, hogy a tágas kéménybe időnként bele kellett bújni tisztítani vagy a füstölnivalót felaggatni. A népi tüzelőberendezések kiváló hazai szakértője újabb könyvében, mely szorosan kapcsolódik A takaréktűzhelyek (200301081) című munkájához, monografikus leírását nyújtja a polgári lakáskultúra változásai nyomán a parasztság körében is elterjedt, zárt kéménnyel ellátott melegkonyhának. A kötet bemutatja a kevésbé tehetős parasztok szerényebb, de modernizált konyháit is, ám elsősorban mégis a több tüzelőelemből - katlan, kemence, sütő, takaréktűzhely - álló, ún. kombinátokra koncentrál. A szerző nemcsak történeti és néprajzi oldalról járja körül a témát, de alapos műszaki leírást is nyújt rajzok, műszaki rajzok és fekete-fehér fotók kíséretében. A könyv első része felvázolja a füstmentes konyha keletkezését és európai elterjedését, bemutatja a népi mászókéményes konyha hazai táji változatait, részletezi az ilyen jellegű konyha tüzelőberendezéseit, továbbá útmutatást nyújt az építéséhez, használatához, megőrzéséhez és helyreállításához. Az érdeklődők további információhoz a kiadvány végén található ajánlott irodalomjegyzékből juthatnak. A túlságosan modernnek, polgárinak tartott mászókéményes konyha tanulmányozása a hazai néprajztudományban eleddig háttérbe szorult, a könyv beszerzése ezért minden néprajzi könyvtárba ajánlott, de a technikatörténeti szakemberek érdeklődésére is számíthat. A praktikus tanácsokkal is szolgáló könyv bátran ajánlható a nagyközönség számára is.