"A meditáció, a prédikáció és az ima beszédmódjából táplálkozó gondolati költészet ez, amely ugyanakkor képi kifejezőerőre is visszatérően épít" - írja az első kötetes költő mentora, Áfra János. Titokzatos, sejtelmes versvilág ez, amelyben a címben megjelenő éj a fölfoghatatlant, a rejtélyest jelenti, ebbe a sötétségbe világít be verseivel az erdélyi költő. Mintha folyton a sötétség, az éjszaka ellen küzdene, mert látja: "lomha testével ránk telepszik / az éjszaka, fekete már / bekebelezi vonásainkat" (Félbehagyott vers a fekete párducról). A mindent beborító sötétség, az arcvesztés, az egyéniség fölszívódása, a jellegtelenné válás ellen emel szót. Aztán számot vet a végzetbe torkolló sorssal, a földi lét taposómalmával (Lépéskényszer), az elkerülhetetlen véggel (A bizonyosság), a napi lidércnyomással (Altató), újra és újra a minden beborító éjszakával (Fülféreg).