Raimondo Montecuccoli korának egyik legtehetségesebb és legtermékenyebb hadiírója volt, aki pályafutása során mintegy ötven stratégiai és taktikai művet írt. Ezeket nem a nyilvánosságnak szánta, mint hadititkokat csak a császárnak és a főtiszti karnak mutatta meg; csak jóval halála után nyomtatták ki őket (neki tulajdonítják egyébként azt a híres mondást is, miszerint „a háborúhoz három dolog szükséges: pénz, pénz, pénz.”) Írásai közül talán a legjelentősebb az 1670-ben elkészült Della guerra col Turco in Ungheria („A magyarországi török háborúkról”). A műből bepillantást nyerhetünk az 1661-1664. évi erdélyi és magyarországi török háborúk katonai részleteibe, egyúttal a császári és királyi fővezérnek a török elleni hadviselés általános kérdéseiről és a háború törvényszerűségeiről vallott nézeteibe (a szerző ebben az időszakban aktív résztvevője volt a török elleni hadjáratoknak, mint az Udvari Haditanács tagja, az 1661. évi erdélyi harcok vezetője és az 1664. augusztus 1-i szentgotthárdi csata győztese).