A történeti kutatások között az intézménytörténet- és hivatalnoktörténet-írás egy-két kiváló összefoglalótól eltekintve (mind német, mind magyar nyelven) marginalizált státuszban volt, s mai napig nem örvend különösebb népszerűségnek a kutatók körében. Ezért is keltheti fel a szakmai közönség figyelmét, ha egy kutató (aki gyakran, mint ebben az esetben is, levéltárosként dolgozik) kellő időt és energiát szán arra, hogy a bonyolult és olykor igen hiányos iratanyagot kellő körültekintéssel átvizsgálja és átrendezze. Az I. Ferdinánd korától életre hívott Magyar Kancellária történetét és hivatalnokait ismerhetjük meg Fazekas István monográfiájából. Mivel a kora újkorból is sajnos nagyon sok irat elveszett és megsemmisült, a szerző úgy gondolta, az intézmény történetét 1527 és 1690 között az ott dolgozó kancellárok, írnokok és másolók prozopográfiai vizsgálatával tudja a lehető legpontosabb rekonstruálni.