A két világháború között keletkezett magyar közgazdasági szakirodalom talán legtöbbet forgatott műve volt Surányi-Unger Tivadar tankönyv számba menő monográfiája (Budapest, Gergely R., 1936). E művében az általános gazdaságtan elveit a hazai nemzetgazdaságra és pénzügyekre alkalmazta. A mű ennek megfelelően két fő részre tagolódik. Az Általános részben a szerző azokat az alapvető ismereteket fejti ki, amelyek mindenfajta közgazdasági érvelés és összefüggés megértéséhez szükségesek. Foglalkozik a szabad piac, a pénz és a hitel, a közületi és a magán jólét fogalmával, a gazdaság- és a társadalompolitika elméletével, az államháztartás kérdéseivel – mindig abból a szempontból, hogy mindenfajta gazdaságpolitikának a jólétet kell szolgálnia.