A monográfia szerzője a magyar kisegítő iskoláztatás kezdeti korszakát idézi föl, vagyis az enyhén értelmi fogyatékos gyerekek oktatásának pedagógiájával és intézménytörténetével foglalkozik. Kovács Krisztina interdiszciplináris sokoldalúsággal, a pszichológiától az eszmetörténeten keresztül az iskolatörténetig terjedő módszertani skálán jeleníti meg, miként kezdődött német mintára a magyarországi kisegítő oktatás. Könyve első fejezetében elvi áttekintést ad az értelmi fogyatékos gyerekekre vonatkozó kutatások történetéről és eredményeiről, azokról, amelyek hatással voltak a hazai megoldáskeresésekre, valamint itt mutatja be a szerző az általa fölhasznált forrásokat.