Családtörténeti mozaikkövecskék, a múlt legendáriumának anekdotikus módorban megfogalmazott világló kis részletei, melyek együtt adják ki Lacki János és családja több generációra visszanyúló, a huszadik század viszontagságait is magába foglaló krónikáját. A néhányoldalas, általában tanulságos vagy csattanóra végződő szövegek a szerző életéből merített közvetlen tapasztalati anyagon vagy a család felhalmozott tudásán alapulnak. A kötet nyitó darabja (Majdnemek) a véletlennek vagy éppen sorsnak tartott eseményláncolatokat veszi sorra, melyek ahhoz vezettek, hogy a szerző egyáltalán megszülethessen, családot alapíthasson. Ehhez nem kevesebbre volt szükség, mint például az egyik dédnagyapa balesetére, akit ezért nem vezényeltek a Donhoz, egy másik véletlenre, ami a tizenéves nagyapa ’56-os életben maradásához kellett, vagy éppen a malenkij robot valószínűsíthető elkerülésére. A sort még lehetne folytatni… A határozott férfirokonok mellett a nőknek sincs kisebb hatása Lackfi családjában, az élelmes nagymama még a legszűkösebb szocialista időkben is sikerrel járta ki, hogy lakásukat megtarthassák vagy hogy egy kis zártkerten mindig tudjanak zöldséget és gyümölcsöt termelni. A novellák sorjáznak tovább, a családtagok felhalmazott élményei tökéletes írói matériaként szolgálnak ahhoz, hogy Lackfi újabb és újabb történeteket alakítson belőlük.