A József Attila-díjas költő új kötete négyszáz négysoros verset tartalmaz, ezek együttesen az emberi tudás esendőségének enciklopédiáját alkotják. A kritika szerint Szijj Ferenc költészete azon alapul, hogy a költő a valóság meglátott részletében valami fontosat vél fölfedezni, de legalább megsejteni. Ez a valami talán maga a gondolat, az életet működtető lényeg. Nem véletlen, hogy kifejezőeszközei közül fő szerepe a metaforáknak, allegóriáknak van, e szóképekkel ábrázolja megfigyeléseinek vagy sejtéseinek képét, amelyek sokszor furcsa helyzetek rajzában, álomszerű történetekben öltenek alakot.