Hugo Distler 20. századi német zeneszerző, orgonaművész és karnagy volt, akinek munkássága a protestáns egyházzene megújításában játszott jelentős szerepet. Zenéjében a régi német vokális polifónia hagyományát ötvözte modern hangzásvilággal, különösen a kórusművei és orgonadarabjai váltak ismertté. Életét a náci korszak politikai nyomása és személyes válságok nehezítették, amelyek végül 1942-ben tragikus halálához vezettek. Galambos Ádám Balázs a 20. századi protestáns egyházzene egyik meghatározó alakját állította tehát kismonográfiája középpontjába, hogy fontos hiányt pótolva friss és méltó elemzését nyújtsa Distler egyházzenei kompozícióinak. A szerző munkáját a témaválasztás mellett szemlélete is kiemeli a legtöbb zenetörténeti munka közül, lévén Galambos Ádám Balázs nem csupán Distler kompozíciós technikáját, a nagy elődökre adott érzékeny reflexiókat, hanem a zeneszerzőt körülvevő német politikai és társadalmi valóságot is mélyebb elemzés alá vonja, figyelembe véve a társadalmi folyamatok és az egyházzene alakulástörténetének elválaszthatatlanságát. A bevezetőt követően a lübecki évekről (1930–1937) tudhatunk meg többet. Részletekbe menően tárul fel, hogy milyen hatást gyakorolt Distlerre Herman Grabner, valamint hogy milyen volt a ’30-as évekre jellemző német egyházzene.