A medve nagyot nyújtózkodva ébred fel téli álmából, s amint kilép a napfényre, érzi máris, hogy korog a gyomra. Meglát egy tojás, és már majdnem bekapn jóízűen, amikor kipattan a héja és kikandikál belőle egy sárga kisliba. A cseppnyi lény rögtön bemutatkozik: ő Lici; innentől kezdve pedig az apukájának tekinti a mackót. A bruminak nem nagyon fűlik a foga a szülőséghez, de mit van mit tenni, morcosan hagyja, hogy Lici mindenhova kövesse, vele aludjon, mézet csenjenek, a sűrűben barangoljanak együtt. Később a medve elviszi egy tóhoz Licit - és ott hagyja, hiszen már egy kicsit nyűg neki a fióka, és a vízben biztos jó helyen van. Reggel azonban megint vele van a kisliba, így beletörődve a dologba, sokat zsörtölődve, de mégiscsak nagy szeretettel felneveli Licit, míg őszre szépen fejlett lúd nem lesz belőle, és el nem indul a többiekkel délre...