1772-ben Ausztria, Poroszország és Oroszország fölosztotta Lengyelországot, ettől kezdve 1918-ig a lengyel ifjúság három ország háromféle iskolarendszerében nevelkedett. Ilyen történelmi helyzetben sokszoros jelentősége volt a lengyel identitás alakításának, amelyben a romantikával egy időben megszülető gyermekirodalomnak meghatározó szerep jutott. A lengyel írók a gyermekeknek, fiataloknak szánt műveikben vállalták az egységes lelki haza képének őrzését, illetve a múlttudat ébrentartását. Az írók nemzeti elkötelezettsége rendkívül magas hőfokú volt, ahogyan utóbb Czeslaw Milosz írta: „az írónak népe vezérének, nevelőjének, védelmezőjének, sárkányölő Szent Györgynek kell lennie”.