A Cyliani néven ismert francia alkimista szerzőről még a legavatottabb kutatók is csupán annyit tudnak, hogy egyetlen neve alatt megjelent mű A leleplezett Hermész című, eredetileg 1832-ben a párizsi Félix Locquin által kiadott értekezés. Cyliani az alkímia hanyatló korszakához tartozott, amikor Lavoisier-nak az elemekre és az anyagmegmaradás elvére vonatkozó felismerései révén az alkímia fundamentuma - az anyagok egymásba alakíthatósága - dőlt meg. Cyliani művében azt állítja, hogy sikerült aranyat előállítania, ennek folyamatát írja le a gyakorlati alkímia nyelvén három művelet, az "Azoth, vagyis filozófusok merkúrjának elkészítése", a "kén előállítása", végül a "kén konjunkciója a filozófusok higanyával" segítségével. A mű értéke abban áll, hogy híven folytatja a 16-17. századi alkímiai művek transzmutációs leírásait. Sőt a sikeres kísérletsorozat végén elmondja, hogyan avatta be feleségét és ismételte meg jelenlétében munkáját 1831 nagypéntekén, amiben egy közismert történet, Nicolas Flamel középkori francia szerző "rejtélyes ábrákról" szóló elbeszélése visszhangzik. A könyvészetileg sajnos nem a legigényesebb magyar kiadást (az eredeti megjelenési adatok is pontatlanok, talán internetes forráson alapul a fordítás) a kevéssé ismert, de a klasszikus hagyományokat követő alkímiai művek iránt érdeklődőknek érdemes ajánlani. Cylianiról és a mű kiadástörténetéről bővebben: http://www.alchemywebsite.com/I-cylian.html.