Pierre Hadot kötete a 20. századi filozófiatörténet egyik legmeghatározóbb műve, amely alapjaiban változtatta meg az antik gondolkodásról alkotott fogalomrendszert. A filozófus fő tézise szerint az ókori filozófia nem elvont elméleti rendszerek „gyártása” volt, hanem egy megélt életforma és egzisztenciális terápia, amely a lélek átalakítására és a belső szabadság elérésére törekedett. A kötet központi gondolata, hogy a filozófia mint életmód szerint, az antikvitásban a filozófus nem egyetemi professzor volt, hanem valaki, aki egy meghatározott életvitel mellett kötelezte el magát.