Pierre Hadot (1922–2010) azon kivételes alkotók közé sorolható, akiknek életműve a szerző halála után sem veszített relevanciájából. Bátran mondhatjuk, hogy az elmúlt tizenhat évben nem csökkent az érdeklődés életműve iránt... (...) Nem túlzás azt állítani, hogy A lélek iskolája az elmúlt másfél évtizedben a magyar filozófiai diskurzusnak is szerves részévé vált: több recenzió is született róla, és mind a mai napig rendszeresen hivatkoznak rá. Külön öröm számomra, hogy tudomásom szerint számos olyan olvasója akadt e könyvnek, aki általában nem vesz a kezébe filozófiai műveket. Ez persze egyáltalán nem meglepő: Pierre Hadot írásainak – és különösen ennek a kötetnek – éppen az a varázsa, hogy sok tekintetben ahhoz a kígyómaráshoz hasonló hatást gyakorol olvasóira, amelyről A lakoma Hadot által idézett Alkibiadésze beszél Szókratész kapcsán. (...) A lélek iskolája nem csupán kiváló szaktanulmányok gyűjteménye, hanem olyan mű, amelynek a szélesebb olvasóközönség számára is befogadhatónak és hozzáférhetőnek kell maradnia.