Hogyan, s miért választotta Szomory Dezső Óbudát, a Lajos utca 55-öt, amikor a város közepéből, a Sütő utca 2-ből el kell költöznie 1930-ban? Erről a keresésről, választásról sajnos nincs adat. S talán az utószó írójának képzelődése – neki is szabad –, hogy ez a városrész (akkor persze) sajátos elegyét képezte két, már nosztalgiába érett tapasztalatának: a falusi és a világvárosi tájnak. Mind a kettőt megtalálta benne, s ezért szabadon bocsáthatta ki innen asszociációs képzeletét, érzéseit. Óbuda azonban egyben alapvetően különbözött az író korábbi tájaitól. Ide nem fűzte nosztalgia és emlék. Éppen ellenkezőleg: az itt jelen időben élénk színekkel megfestett, vagy éppen a számára Isten képmása tükröződését betöltő táj adott kiindulópontot és keretet, hogy elkalandozzon innen az ifjúságát és íróvá válását meghatározó vidékekre, és a hozzá fűződő kapcsolatai emlékezetébe – „az eltűnt idő nyomában”.